"Engedjétek meg barátaim, hogy bemutassam nektek a legjobb aiviktoki vadászunkat, régi pajtásomat, Aleát. Tudom, hogy ti is álmodoztok ilyesmiről titokban, hát úgy nézzetek erre a lányra, hogy nagyvadakra vadászik, mióta fel tudja emelni a puskát.” – Így mutatják be a század elején a Londonba látogató eszkimó lányt. Mert Alea, a regény hőse olyan országban él, ahol a nők a természet erőivel ugyanúgy harcolnak, mint a férfiak. Az eszkimó kislány részt vesz a veszélyes vadászatban, halászatban, mint apja vagy fiútestvére. Csak tízéves, amikor anyját tragikus körülmények közt elveszti, és ez a szomorú esemény még nagyobb önállóságra kényszeríti. Viszontagságos életének megpróbáltatásait, örömeit tárja elénk a regény, amelyben az eszkimó származású írónő állít szüleinek emléket. A gazdag ismeretanyagot tartalmazó könyvet G. Beke Margit fordításában, Fekete Mária illusztrációival ismeri meg a magyar olvasó.

Ez volt az a történet, ami visszavitt nagyon fiatal koromba, amikor még csíkos és pöttyös könyveket olvastam, amikor még kalandregényeket faltam.

Ez a történet gyerekeknek íródott, nagyon egyszerű volt a szövege, nagyon kis rövidke történetet foglalt magába a könyv. (Igazából a lányomnak akartam odaadni, de rájöttem, hogy ő nem fog olyan történetet elolvasni, ami úgy kezdődik, hogy egy tízéves kislány elveszíti az anyukáját... és igazság szerint a vadászat és az eszkimók sem érdeklik).

Sajnáltam, hogy ilyen vékonyka a kötet, szívesen olvastam volna még többet az eszkimók szokásairól, hiedelmeiről, világnézetükről. Arról, hogy boldogul Alea a férfiak között a nővé válás problémáival, hogy jön rá arra, hol is a helye, mit érez akkor, mikor rájön, hogy szerelmes lett. Hogy küzdi le az édesanyja hiányát.

Annyira más volt az a világ, mint amibe ma pörgünk. Önmegvalósítás, szabadidő helyes eltöltése, kiteljesedés, hobbik, pihenés. Nekik pedig napról-napra a létfenntartásért kellett küzdeni, az életben maradásért vadászni, egy elrontott lépés a vesztüket okozta. Együtt kellett élni, lélegezni a természettel és attól függtek milyen volt a tél, milyen a nyár. Úgy sajátították el az igluépítést, a vadászatot, a csizmarágást, ahogy a csecsemő szívja magába az anyatejet. Napról-napra, együtt tevékenykedve a családdal, természetesen.

Nehéz sors volt, ez is, de nagyon érdekes és kedves kis könyv. Nekünk itt Európa közepén egzotikus, rejtélyes, én legalábbis imádok az északi tájak népeiről, életéről olvasni.

Van folytatása is, ami nem jelent meg magyarul - én nem találtam - , csak angol kiadást. De, hogy hozzá tudok-e jutni valamilyen formában? Megpróbálom...