Egy férfit holtan találnak kedvenc foteljében, a kandalló előtt ülve. Mellkasát golyó ütötte át, kisujján pedig, furcsa módon, lánya karikagyűrűjét viseli. Fredrika Bergman és Alex Recht kapja meg az esetet, ám Alex figyelmére egyéb ügyek is igényt tartanak. Egy temetkezési vállalkozó, aki kétségbeesetten keresi a bátyját, hozzá fordul segítségért, ugyanis meggyőződése, hogy testvérét elrabolták, de senki nem hisz neki. Ugyanakkor Recht névtelen üzeneteket kap valakitől, aki „mindent helyre akar hozni”. A főfelügyelő és társa teljesen értetlenül állnak a levelek előtt – de nincs is idejük töprengeni rajtuk, mert az első holttest felfedezése után az áldozatok száma napról napra nő…

Csak azért nem hagytam abba a könyv olvasását, mert nagyon szerettem Fredrika történeteit és Kristina Ohlsson regényeit. Eddig. (bár ide azért tennék egy kérdőjelet, mert remélem jön majd még jobb ez után).

Azt sem tudom, hogy csak én érzem-e ezt valamiért, vagy más is lesz/van hasonló véleményen. De ez a sztori nekem most nagyon-nagyon nem jött be. Hogy ilyen slendriánul fogalmazzak. Nem tetszett az új szereplő, Berlin. Nem tetszett a rengeteg áldozat, gyilkosság. Nem tetszett mennyire szomorú volt az egész hangulata. Minden szereplőből áradt a lehangoltság, a bú. A másik új szereplőn Ivan-on kívül mindenki, mintha enyhe vagy súlyosabb depresszióval küzdött volna. Borzasztó komornak és letargikusnak éreztem az írást. Amin pedig totálisan kikészültem, az a Peder-sztori... SPOILER: már az elején nem tudtam mire vélni, hogy meg sem említik, nem szerepel, sehol egy utalás rá. Úgyhogy nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ennek rossz vége lesz. És sajnos igazam lett. Egyszerűen ez nem is tudom, hogy jött a képbe. Még hiányzott a borzalmak és Spencer mellé...

Komolyan. Mi történt Kristinával, hogy ezt szánta befejezésnek??? 

Lehet, hogy jobb lett volna, ha kihagyom?

Nem tudom... Így a végkifejlet és a gyilkosságok megoldás, lezárása (már, ami nem maradt befejezetlen) már nem is tudott izgatni, alig érdekelt. Olyan szomorú lettem az egész miatt, a szereplők életének alakulása miatt, a szétesett sorsok miatt.

Kár, hogy így alakult...