Anna Gavalda a rejtőzködőknek ajánlja ezt a regényét.
„A láthatatlanság harcosainak", akik a társadalom peremére kerültek, és „reggeltől estig levegő után kapkodnak", ha nagy küzdelmek árán mégis meg szeretnék valósítani önmagukat. Egyik főhősét Francknak hívják – mert a fiú anyja imádta Franck Alamo énekest. A másikat Billie-nek – mert a lány anyja rajongott Michael Jacksonért és a Billie Jeanért. Vagyis két külön világból érkező fiatal találkozik, akik mégis megértik egymás szenvedéseit: Franck a homoszexualitása miatt kerül kényelmetlen helyzetekbe, Billie a katasztrofális gyerekkora emlékeitől próbál megszabadulni. Anna Gavalda a rá jellemző lélektani érzékenységgel mutatja meg humorral és olvasmányosan, hogy hogyan lehet a folytonos kudarcok ellenére továbblépni, sőt napról napra megküzdve önmagunkkal és a lehúzó közeggel akár még kiteljesedni is. Lélekmelengető módon mutatja be, hogy milyen sokat tud segíteni az együttérzés.

Nagyon tetszett, bár az elején nehezen haladtam vele, amíg hozzá nem szoktam a visszatekintő hangnem ritmusához és Billie stílusához. De utána, ahogy kell, mosolyogtam  vagy majd megszakadt a szívem. Anna Gavalda egyszerű mondatai, hétköznapinak nevezhető történetei, a maga elképesztő módján megírva valahogy nem engedik, hogy kivonjam magam a hatásuk alól. Itt is beszippantott Billie élete, teljes egészében megértettem a lányt és csodáltam, hogy mennyi erő, hit és kitartás szorult belé, mindazok daccára, amiken keresztül ment. Szurkoltam neki és itt örültem a heppiend-nek. Megérdemelték. Biztató volt a regény, eltalált a mondanivalója.