Harry Hole három éve visszavonult a nyomozói munkától, a rendőrtiszti főiskolán tanít, kiegyensúlyozott életet él. Ám a boldogság vékony jég, amely bármikor beszakadhat az ember lába alatt…

Amikor egy fiatal nőt brutálisan meggyilkolnak a fővárosban, Mikael Bellman rendőrfőkapitány személyes okokból Harry segítségét kéri. Hamarosan újabb hasonló gyilkosság történik, Harry pedig – sutba dobva élete szerelmének és önmagának tett ígéretét – beleveti magát a munkába. Mindössze két nyom van, amelyen elindulhatnak: az első áldozat nyakán lévő sebekben talált rozsda- és festékmaradványok, valamint a tény, hogy mindkét nő társkereső oldalak rendszeres látogatója volt.

Harry azonban valami mást is lát. Valamit, ami megragadja a figyelmét, és arra ösztökéli, hogy mit sem törődve a kockázattal újra a nyomába eredjen a gyilkosnak, aki egyszer már túljárt az eszén…

Az biztos, hogy Tinderezni nem fogok és vakrandikon sem veszek részt a jövőben (nem mintha bármelyiket is nagyon terveztem volna). Brutális volt, ahogy ezek az őrültek elkövették a gyilkosságaikat. Néha ijesztő mi lehet Nesbo fejében, annyira hátborzongatóak a szereplői által elkövetett tettek. Soha nem olvastam még horrort és filmen sem néztem, de  egy-egy részt kapcsán eszembe jutott, hogy ilyen lehet/ne. Úgyhogy továbbra sem vágyom arra a műfajra. 

Az tetszett, hogy alaposan foglalkozott az összes szereplővel, így igaz, hogy kicsit belassult a történet, de jobban kibontakoztak előttem a karakterek motivációi, gondolatai. 

Nem könyv formában olvastam a regényt, így most kivételesen végig kellett izgulnom a megoldást, mert problémás lett volna ide-oda görgetni és gondoltam, hogy igyekszem én is nyomozni. Nem igazán sikerült. Legalábbis mikor rájöttem, hogy nem jó nyomon járok és nem az és nem úgy a tettes, ahogy elképzeltem, kicsit elvesztettem a lendületem és érdeklődésem. Vagy pedig a könyv vége nyúlt túl hosszúra?