A szokásos Fielding stílus. Annyi különbséggel, hogy itt a szerelmi történet csak kiindulópont és tulajdonképpen háttértörténet. A főszereplő csaj lelki magára találása, útkeresése az igazi sztori. Mindez afrikai éhínséggel, menekültekkel, sáskajárással és a Híresek Klubjával körítve.

Érdekes kontraszt volt az angliai elit gazdagok életét felváltva olvasni az afrikai szegények világával. És valahogy a maga helyén mindkettőnek megvolt a létjogosultsága. Azt nem tudhatjuk, hogy tehetünk-e arról hová születünk, de az biztos, hogy arról tehetünk, hogy mit kezdünk jelenlegi életünkkel és lehetőségeinkkel. Segítünk-e, amennyiben van rá módunk vagy elfordítva fejünket elmegyünk a nyomorultak mellett - sőt netalántán még beléjük is rúgunk. (ennek perpill csúnya aktualitása is van a tegnapi nappal...)

És itt még az is apropó volt, hogy bár a főhősünk, Rosie, szerelmi csalódása elől menekült a fekete kontinensre, a végére valahogy csak rátalált széthullott apró darabjaira és még - természetesen -  a szerelem is felbukkant életében.