Neki szeretnék fogni az első olyan regényemnek, amit be is fejezek és meg is mutatom annak, akit érdekel. Ehhez olvastam most el Dia regényét, hogy erőt merítsek. Szerintem - tartva a korábbiakban észrevételezetteket - egy ilyen kaliberű írással én is elboldogulnék. Elsőre. Aztán fejleszteném! Persze.

A Kerek perec egyébiránt valamiért nekem furi volt.

Dóra kissé kiverte nálam a biztosítékot a "mamahotellel", de aztán vettem egy nagy levegőt és azt mondtam, oké. Aki megteheti, miért ne tenné?

A történet szokás szerint nem lett kifejtve. Nem éreztem azt, hogy a mélyére ástunk. Hogy biztosan tudjuk Guillaume döntésének hátterét (micsoda dolog levélben véget vetni egy kapcsolatnak. ph..), hogy Dóri tényleg ennyire naiv? 

Megint a vázlatosság érzése maradt meg bennem.

A harminc éves Molnár Dóra még mindig magát keresi, nincs állandó, stabil munkája, a szülei vettek neki lakást. A szerelem elkerüli, mint ahogy a tervek is. Ez ejti rabul a svájci, negyvenes Guillaume-ot és ezt teszi lehetővé, hogy kibontakozzon a könyv lapjain egy távszerelem, útkereséssel, esetleges saját lábra állással.

Strandra! Vagy egy lightos agymosásra javasolnám.