Ez a könyv legalább annyira szól a férfiakról, mint a nőkről. Míg szereplői az emberi kapcsolatok szövevényességéről mesélnek, a háttérben megjelenik a gyermekkor, ahonnan az elbeszélő érkezik. Egy, a nyolcvanas években felnövő kislány, egy csapongó, bizonytalan, fiatal nő, egy elhagyott feleség, egy szerető, egy takarítónő és négy férfi, akik körül ezeknek a nőknek az élete forog: novellákra szétbontva és összefűzve. Pontosan úgy, ahogy az élet bontja szét és fűzi össze az emberi kapcsolatokat. 
Szentesi Éva 2011-ben kezdte el írni Rúzs és Tükör című blogját, amelyben rövid feljegyzésekben mesélt arról, milyen szerelmeken, csalódásokon és megpróbáltatásokon keresztül vált felnőtt emberré – egy betegség árnyékában. Ez a novelláskötet a blog záróakkordja és koronája.

Nem fogok kritikát írni Szentesi Éva novelláskötetéről, mert én boldog lennék, ha megjelenhetne egy ilyen kis kötetem. Ilyen írásokkal. Igaz, én legfeljebb amatőr író lehetnék. 

A novellák jók voltak, az írások stílusa is (de milyenek is lehettek volna két olyan ember patronálásával, mint Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely. Nekem valami mégis hiányzott. Egy kicsit.

De éljen Éva! És Hajrá Éva!!