Nagyon kíváncsi voltam a facebook oldal és a hírverés után a regényre.

Kicsit furának tartottam a stílusát, nem mindig volt könnyű követni, viszont rávilágított a visszásságokra, az állattartás felelősségére, az emberek borzasztó nemtörődöm hozzáállására amikor "csak" állatokról van szó. Szívszorító volt olvasni, és azt is, hogy milyen kis odafigyeléssel, empátiával élhetővé lehetne tenni állatokkal való kapcsolatainkat.

Nem tudom mennyi ideig lehetünk ilyen slendriánok, szívtelenek a természettel, az állatainkkal. Mikor isszuk meg a levét és vajon fordulhatnak-e jobbra a dolgok. Feltámad az emberek lelkiismerete? A most is segítő, törődő, gondoskodó maroknyi embercsoportokon kívül lesznek vajon olyanok, akik átállnak a másik oldalról és segítenek?

Talányos kérdések, de addig is, akik megvették és olvassák a könyvet, like-olják a facebook-on a képeket, ők talán elkezdhetik....