Ki ez a vagány csaj, aki lazán bemutat a halálnak, kétszer is megnyeri ellene a csatát, és aztán arra teszi föl az életét, hogy felhívja a figyelmet a rákszűrés fontosságára?

„Te vagy a felelős a saját testedért!” – mondja. Már eddig is nagyon sok nő életét mentette meg azzal, hogy kiállt a nyilvánosság elé a saját történetével. Bármelyikünkkel megeshet, amit átélt. Akik elolvassák ezt a megrendítően őszinte könyvet, és tesznek is önmagukért valamit, nagyon sok fájdalomtól megkímélhetik magukat, ha komolyan veszik az üzenetét. Ebben a könyvben végigkövethetjük Szentesi Éva gyógyulásának útját. Karcos, önironikus, őszinte írás. Megfog… és nem ereszt. Igazi. Élő. Példa.

„Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem.”

Dóra könyve után mindenképpen szerettem volna elolvasni, hogy legyen olvasási élményem pozitív végkifejletről is. Mintáról ahhoz, hogy túl lehet élni. Bár nem gondolnám, hogy mindenki képes erre vagy mindenkinek képesnek kell-e lennie. Kemény menet, ráadásul itt sem csak egy körből állt a harc. Az elején mindennek tetejébe dacot váltott ki belőlem a "Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem." szlogen, ugyanis Éva történetét már ismertem. De elolvasva a könyvet és a kapcsolatát az édesanyjával, amit a rák terelt újra mederbe, meghajtottam előtte a fejem. Szintúgy az ereje és élni akarása, a küzdeni tudása előtt. Ezen nincs mit szépíteni, kozmetikázni. Megjárta a poklot és kijött belőle. Ez nem sikerül(het) bárkinek.

Irodalmilag... nincs kedvem bírálni vagy szájat húzogatni. Lehet, hogy csupán szubjektív okokból, de Dóra könyve jobban meghatott, lesokkolt. Voltak dolgok, amiket ha előtte azt a könyvet nem olvasom el, nem egészen értettem volna. Ez a betegség így is, úgy is brutális és kegyetlen. Aki szembekerül vele és felveszi a harcot, vitán felül elismerést érdemel.