Ásó, kapa, nagyharang - a romantikus hollywoodi filmekben valahol itt ér véget a történet. Ám mi lesz ezután? Mi történik, amikor a boldog álom szép lassan szertefoszlik, s már abban sem vagyunk biztosak, hogy valóban ismerjük azt, akinek igent mondtunk.

Amy és Nick ötödik házassági évfordulója tragédiába torkollik: Amy eltűnik, és minden jel a jóképű férj, Nick bűnösségére utal. Amy naplójának részleteiből és a jelenben futó történetszálból izgalmas lélektani thriller bontakozik ki. Az olvasó döbbenten figyeli, hogy egy romantikus párkapcsolat miként alakulhat át szép lassan igazi pokollá... A kérdés csak az, ki tette valójában pokollá a másik életét?

Megdöbbentő, magával ragadó kötet az erőszak természetéről, a kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyairól és a mindent át- meg átszövő sötét titkokról.

A Holtodiglan a tavalyi év egyik legnagyobb könyvsikere volt az Egyesült Államokban.

"Leleményes és alattomos thriller... Miközben a cselekmény egyre vadabb fordulatokat vesz, a szöveg egyben szellemes és okos kommentárja is a férfi-női kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyainak, és megmutatja, hogy sokszor hatalmasabb erők játékszerei vagyunk." (Entertainment Weekly)

Rájöttem, miért nem olvasok krimiket! Nem tudok mit kezdeni a feszültséggel, a rejtéllyel. Az ötvenkettedig oldal magasságában egyszerűen előre kellett lapoznom és meg kellett néznem, hogy mi a megoldás, mi a csattanó. Több, mint ötszáz oldalas a könyv. Kizárt volt, hogy kibírom, mire a végére érek. Így viszont ott álltam a kipukkant lufival a regény tizedénél (jó vagyok matekból?) és azon filóztam, hogy most akkor olvassam egyáltalán tovább? De felrémlett előttem a gyerekeim boldog arca, mikor kibontottam a fa alatt a karácsonyi ajándékom és egyszerűen nem hagyta a lelkiismeretem, hogy olvasatlanul tegyem fel a polcra. Kis pihenő után (egy-két nap) nekiveselkedtem és immár feszültség nélkül, a lelkiekre koncentrálva kiolvastam. Nincs baj a könyvvel egyébként. Nagyon érdekes, nagyon jó. Olvasható, izgalmas. Remek. De aki nekivág, ne kövesse az én példám. Nyugodtan izgulja csak végig Amy és Nick tragédiáját. Megéri.

"Kifejezetten szép vagyok, ha úgy két percen át sírok. Ha tovább, akkor elered az orrom, bedagad a szemem, de ha kevesebb ideig, akkor az ajkam teltebb, a szemem nagyobb, az arcom kipirul. Számolok, miközben Desi frissen vasalt vállán zokogok. Egy Mississippi, két Mississippi - már megint ez a folyó -, és egy perc negyvennyolc másodpercnél elállítom a könnyeket."