Hát ez kemény könyv lett...Ahogy a cím is ígéri: elváltak és válófélben lévők történetmorzsái.

A könyvtáros csaj ajánlotta, amúgy nem hoztam volna ki most mert nem volt kedvem novellákat, történetecskéket olvasgatni.

Az első háromnál a szőr is felállt a hátamon, annyira nem éreztem, nem találtam vele a közös nevezőt. Aztán nem tudom mi történt, de egyszer csak érdekelni kezdett.

Szakaszosan olvastam, nem egyhuzamban, naponta maximum kettőt, némelyiket így is emészteni kellett, egyik-másikat meg valami fenomenálisnak éreztem.

Azt úgy gondolom nem az én tisztem megítélni, hogy mennyi lehet a hasonlóság a svéd házasságok, válások, kapcsolatok és a magyar viszonyok, magyar mentalitás, hozzáállás között. Nyilván is-is. De ezek a sztorik ütöttek. Annyira valós, annyira reális volt némelyik, hogy az már fájt. És annyira elesett, szánni való tudott lenni egy-egy szereplő, egy-egy szituáció, hogy az pedig kétségbeejtőnek tűnt.

De bizony az élet nem egy színeshabosrózsaszín cukormázas fáklyásmenet. Nem is tudom, hogy ajánlanám-e például házasság előtt. Jobb, ha az ember tudja mire számítson? Mire készüljön? 

Hát... akit érdekel a téma, ugorjon bátran fejest. Szerintem csalódni nem fog... Legfeljebb elveszíti az illúzióit.