Óh, hát ez is súlytalanná sikerült valahogy. Szerintem.

Pedig vártam a Sohaférfi után....

És örültem, amikor a könyvtárból egyből hozzájutottam. Aztán valahogy borzasztó lassan sikerült haladnom vele. Nem volt letehetetlen ez a regény érzésem, volt, hogy eszembe sem jutott napokig kézbe venni... fura volt.

Két nő, két fiatal útkeresése, magára találása.

A háromszázhuszadik oldaltól kezdett kicsit érdekelni, itt kapcsolódik össze a huszonegyedik század az 1920-as évekkel és az felvetett érdekes kérdéseket, lehetőséget adott teóriákra, elgondolkodni a két világ különbségein. De magával ragadni így sem tudott. 

Lehet, hogy mostanában bennem van a hiba?