A fehér királlyal történt fiaskóm után ez a regény maga volt a csoda. Minden szava, minden mondata elvarázsolt. Imádtam a hangulatát, történetét. Annyira magával ragadott, hogy alig vártam az estéket, amiket együtt tölthetünk. Nem tudom miért volt ez annyira más.

Eleve a történet egy tizenhárom éves kislány szemszögéből és a nagymamájával való kapcsolatáról szólt, ami tele volt boszorkánysággal, varázslással, titokzatossággal. A környezet sem volt annyira kegyetlen , és az egyes fejezetek sem végződtek minden esetben tragikusan, megalázóan.

Persze a történelem, a háttér, a háború borzalmai itt sem maradtak el, de mégis valahogy emészthetőbb környezetben, feldolgozhatóbb formában. Nem viselte meg annyira  a lelkemet, így az első betűtől az utolsóig kivégeztem a könyvet.