Tetszett a borítója, tetszett az ajánlója, olvasnivalót kerestem, ezért vettem meg.

Végig furcsa, ellentétes érzések kavarogtak bennem, még most sem vagyok biztos benne, hogy el  tudom helyezni valahová ezt a könyvet.

Tömören a regény egy értelmiségi szingli csaj ágyról-ágyra járását mutatja be, fejezetről fejezetre. Minden részben újabb pasi, újabb kapcsolat. (társkeresés harmincon túl, bölcsész diplomával)

Ehhez asszisztálnak az ismerősök. Nők-férfiak, elváltak, gyerekesek, párkeresők vagy szintén szinglik.

A stílusa nem egyszerű. Párbeszéd nincs csak leíró formában, ráadásul, ha az ember nem vigyázz olyan mintha levegővétel nélkül kellene elolvasni a 316 oldalt. Vagy legalábbis egy-egy fejezetét.

Eldönthetetlen, hogy a főszereplő egyedülállósága kortünet, a tapasztalataiból fakad vagy önként vállalt magány. Happy end nincs. De sokat megtudhatunk a mai, pesti értelmiségről, életvitelről, életstílusról. Vagy legalábbis egy nézőpontból ábrázolt szeletéről.