Az vitán felül áll, de ezt talán már megjegyeztem A megmentő kapcsán is, hogy Frei Tamás tud bestsellert írni. Mert hiszen ezt, a  messzi tengerentúlon, Amerikában, profi keretek között tanulta is. És jól megtanulta, ez tény. Már a első könyve is siker volt, a második pedig az elsőnek a tökéletes klónja. Minden mondat és történés a helyén van, a feszültség tökéletesen adagolt dózisokban és ritmusban tűnik fel. Nem kétséges, hogy az olvasók, az emberek imádni fogják Frei Tamás könyvét. 

Én nem imádtam. Elolvastam mert azért nem voltam mentes a kíváncsiságtól, hogy mi lesz a legvégső csavar, a csattanó, a boldog vég, hogyan alakul. 

De a hatszáztizenhét oldal végére nagyon sok lett a szenvedés, a kínzás, agresszió, erőszak,halál és halálnem. Borzalmas volt olvasni a sok fájdalmat, gyötrést, kínvallatást. Sprickelő vér és különféle testnedvek, fulladások, szurott, vágott sebek, kolumbiai gyilkosok, vérszomjas aligátorok. Van bőven mindenből ezen a hatszáztizenhét oldalon. Részemről sok is.

Ez a baj ezekkel az egyenkönyvekkel, hogy, aki szereti az venni és falni fogja egyiket a másik után, de aki nem, annak egy elég és az alapján a kaptafa után már csak a "sallangok"-ban lát különbséget. (Ezért hagytam abba Lőrincz L. Lászlót is egy idő után és Vavyan Fable-t is - bár nála az egyre kacifántosabb nyelvezettel is gondjaim adódtak.)

Szóval Frei Tamás rajongók hajrá! Akcióregényeket, krimiket, konspirációs regényeket kedvelők hajrá!

Én valami könnyedebb után nézek, amíg újra nyit a könyvtár és folytatom valami klasszikussal... (Húgomnak megvettem karácsonyra  a harmadik részt is, mert szerette volna, de nem tudom én rá fogom-e szánni magam az elolvasására.)