Már elment a Mesijás?

Annyira beleillett az elmúlt időszakban olvasott könyveim sorába, hogy hihetetlen. Nekem olyan volt körülbelül, mint az Árvácska pár évtizeddel később.

A második világháború, a zsidók deportálása után, a kommunizmus "virágzásának" időszakában vagyunk. A helyszín egy szatmári kis falu. Egy szegény kis falu. A főszereplő egy általános iskolás kisfiú. Van nővére, öccse, a szülei és a családja szegények. Folyton éhes. A ruhái miatt csúfolják az iskolában mert a nővére kinőtt holmijait kell hordania. A származása miatt (zsidó vér), a faluban kiabálnak utána. Az apja nem tud belesimulni a kötelező rendszerben, az anyja hangulata hullámzó, depressziós, kitörni vágyó, helyét nem találó felnőtt.

A gyerekkor. Az értelem nyiladozása. Szociográfia.

Nehéz sorsok. Fájdalom. Emberi természet. Küzdelem. Élet.

Néha úgy éreztem igazságtalan, hogy vannak ilyen sorsok, hogy létezik ez a világ. Ez a fájdalom és szenvedés. Nehéz volt a sorban ez az újabb realista regény. De volt benne valami amiért olvasnom kellett. Amiért meg kellett vennem. 

A neten nagyon találó és elemző írásokat találni róla. Aki képes, olvassa el a regényt. Megéri. Elgondolkodtat. Én pedig megpróbálok könnyedebb műfajt most...