Demény után örültem amikor egy újabb kutyás könyv akadt a kezembe. Emma egy csokiszínű labrador (a labradorok mindenekfelett a kedvenceim), aki vak gazdáját segíti a mindennapi életben.

Ez egy régi történet, a hatvanas-hetvenes évek Angliájában játszódik. Sheila fokozatosan vesztette el látását, de mindvégig, sőt később vakon is igyekezett teljes életet élni, akár látó embertársai. Véletlenül és váratlanul jutott információhoz arról, hogy lehet vakvezető kutyája. És innentől indul megható, közös életük Emmával. Összeszokásuk, kalandjaik, történetük.

Nagyon szép történet, inspiráló és igazán le a kalappal azok előtt az emberek előtt, akik önzetlenül segítik a nem látó embereket ahhoz, hogy ilyen pótolhatatlan társhoz jussanak.