„Egy tinédzserkori fellángolás, egy viharos éjszaka – ennek köszönheti az életét az immár majdnem tizennyolc éves Martin. A fiú apja nem más, mint az ismert amerikai énekes, aki összehívja egy nagyszabású születésnapi partira egykori és mostani szeretteit. Martin anyja, Lina azóta lezárta lelkében a régi kalandot, ám egy sokkoló felfedezés hatására – és persze a fia miatt – mégis elfogadja a meghívást. Egy tizennyolc éves srác, Martin, aki él-hal a zenéért, bár még senki sem tudja, igazán tehetséges-e, egy harminchat éves trendkutató, Lina, akinek egy csapásra összeomlik és újra felépül az egész világa, egy hetvenéves, önző rockzenész, aki szeretni tanul… és az ő szeleburdi, zenei vénával megáldott, hangos családja… Karácsonyozni, ünnepelni gyűlnek össze New Yorkban, és a találkozás mindannyiuk életét megváltoztatja.”

Nos, nem nagyon bírtam elviselni az utóbbi másfél évben a romantikus történeteket, Fejős Évát meg eleve már régen-régen olvastam, nem volt annyi időm, amit rászántam volna. És nem, nem akarok válogatósnak meg sznobnak tűnni, de na.... ízlések és pofonok.

Viszont egy barátnőm elhozta nekem, hetekig felé sem néztem a polcomon, viszont nyáron nekiindultunk egy hat órás repülőútnak és mi lehet ennél jobb választás? Nem mélyül bele az ember annyira, hogy ne követhesse figyelemmel a repülőn zajló eseményeket és a gyerekét. Ugyanakkor kicsit el tud szeparálódni és gyorsabban telik az idő.

Ennél többet nem is tudok róla írni. Kiváltságos élethelyzetek. Nagy rózsaszín cukormáz. Mindenki elégedett és boldog a végén. Nincsenek is nagy konfliktusok, megoldandó problémák. Amik adódnának, azokba pedig az írónő nem megy bele, tehát mi is elsiklunk felette. Emiatt viszont meglehetősen felszínes az egész történet. Pont a lényeg veszik el. (ahogy az én egyik írásomat anno egy kurzuson jellemezték)

Vicces volt egyébként nyárból nyárba utazva a téli New York-ról olvasni.