Nyár. ​Harangzúgás. Egy fiú, Gusto, a konyha padlóján fekszik egy vértócsában. Az élet lassan elszáll belőle, s ő sorra veszi mindazon eseményeket, amelyek ide vezettek. Az analízis pontos és kegyetlen. Ősz. Harry Hole, a norvég rendőrség egykori nyomozója három év távollét után visszatér Oslóba. Felkeresi egykori felettesét, hogy engedélyt kérjen tőle egy ügy felderítésére. Csakhogy az esetet már lezárták. A fiatal narkóst, Gustót egy cimborája lőtte agyon, mert összekaptak az anyagon. Egy olyan anyagon, amely a heroin uralmát megtörve, villámcsapásszerűen hódította meg a várost. Harry ennek ellenére nem tágít, s eléri, hogy meglátogathassa a börtönben a Gusto meggyilkolásával vádolt srácot. Mégpedig azért, mert a cellában saját múltjának egy darabjával van találkozója. A nyomozás, amelybe Harry magányosan belevág, nehezebb s fájóbb, mint bármelyik hivatalból felgöngyölített ügye volt. S közben mindenfelől kísértetek veszik körül. A sajátjai és az is, amelyik a várost járja. Az alak, akiről senki sem tudja kicsoda, hogy néz ki, s aki megfoghatatlan, akár a szél.

Újra találkozás Harry Hole-val!! Mit mondhatnék? Hol legszívesebben fel sem álltam volna az olvasásból,hol megpróbáltam minél több szünetet hagyni, hogy tovább tartson. Nem sorrendben olvastam, így hiába lett cliffhanger a vége, azért nagyjából tudom a folytatást, de Nesbo történetei mindenhogy beszippantanak. (kivéve a Leopárd, azt lehet, hogy soha nem fogom elfelejteni...)

Most, hogy majdnem mindet olvastam - egy kivételével (nem hiszem, hogy a Hóemberhez lesz bátorságom), beállok azok sorába, akik tűkön ülve várják a Thirst című Harry Hole folytatást magyarul!