A nagy sikerű Elemi részecskék szerzőjének új regénye a művészet, a pénz és az elérhetetlen szeretet meséje. A regény Jed Martin, a Franciaország turisztikai térképeiről készített fotóival egyszeriben világhíressé váló képzőművész életét meséli el: tétova szerelmi próbálkozásait, építész apjával való nehézkes kapcsolatát, küzdelmeit a művészettel és a művészeti iparral. Jed élete akkor vesz különös fordulatot, mikor találkozik az Írországban visszavonultan élő Michel Houellebecq-kel, majd akinek brutális meggyilkolása kapcsán egy rendőrségi nyomozásban is részt kell vennie. A könyv tavaly megkapta Franciaország legrangosabb irodalmi kitüntetésének számító Goncourt-díjat.

Nem igazán tudom miért olvasok Houellebecq-et. (ez a könyv mondjuk a volt barátomé volt, nálam maradt és talán az ő még nem teljesen kihűlt emléke vitt rá, hogy addig is vele vagyok, amíg a könyvön átrágom magam.)

Igazából nem teljesen értettem a mondanivalót. Itt is sok a gondolat, a filozófia, az ide-oda utalás. Viszont néha a fel-felbukkanó megnevettető mondatok, a stílusa, az segített, hogy folyton továbblapozzak. A harmadik rész meghökkentett, pislogtam és igazán kíváncsi lettem merre fut ki történet. Fogalmam sincs kifutott-e valamerre, de volt néhány szereplő, akikkel viszont örülök,hogy összeismerkedhettem ( vagy legalábbis megismerhette őket).

Houellebecq világa azért nyilvánvalóan nem valami optimista kis happy univerzum. Nem mondhatnám, hogy az élet és emberszeretet árad a műveiből. És ennél többet én nem is írnék róla, gondolom ő az az író, akiről tanulmányokat lehet közzétenni és szételemezni a műveit. Amit meghagyok azoknak, akik jártasabbak a könyvben is felbukkanó témákban és a mondanivaló boncolgatásában.