Vajon akkor kezdődött ez a történet, amikor rájöttem, hogy csak a negyedik legjobb focista vagyok az osztályban? – teszi fel magának a kérdést Jon, aki szerény drogüzletét feladva kénytelen elszegődni a Halászhoz, az oslói drogbáróhoz. Sikeres is behajtóként, hiszen elegendő, ha csak kiejti az alvilág nagy hatalmú urának nevét, és az adósok azonnal fizetnek. Egy napon azonban a Halász olyasvalamit kér, amit Jon már nem teljesít, sőt átveri és meglopja megbízóját. A megtorlás elől egészen egy isten háta mögötti kis lappföldi faluig menekül, ahol nyáron nem nyugszik le a nap. Egy elhagyatott vadászkunyhóban húzza meg magát, ahol a kínzó emlékek, a magány és a fehér éjszakák lassan az őrületbe kergetik. És a Halász emberei közelednek. A bujdosó jól tudja: ha nem akarja, hogy elkapják, olyan kiszámíthatatlannak kell lennie, hogy maga se tudja, mi lesz a következő lépése.

Ez nem a Harry Hole sorozat része, a stílusa is más és megemelem a kalapom Nesbo előtt, hogy így is tud írni és ez a történet is élvezhető, bár nem ugyanaz a kategória.

Ebben nincs igazi véres, fájó, borzongató krimi. A fehér éjszaka inkább egy magára találós-elmélkedős történet. Mikor a szerelmi szál kezdett túlburjánzani kicsit megijedtem (nem véletlenül olvasok az utóbbi időben szerelemmentes, gyilkosságos vagy egyéb könyveket). Úgy is voltam vele, hogy nem tudtam miért szurkoljak. Hol szerettem volna a normális befejezést, nem úgy, mint a Vér a havon esetében, hol arra gondoltam, hogy képtelenség a happy ending Nesbo-nál.

Ulfról szól a történet (alias Jon vagy vica versa), aki nem egy olyan vérmes bérgyilkos, mint amilyennek látszik. De ahogy ez kiderül, plusz a mozgatórugói, a háttér, az életútja, addig megismerkedünk az északi tájakkal, északi embercsoportokkal, éjszakai világossággal, vadászattal, laestadiánusokkal. Gondolatok, érzések, lassú átalakulások, sorsok. Olyan óvatosan hömpölygő sorokban, amik néha túl lassúnak is tűntek. De legalább nem volt elég vastag ahhoz,hogy előreolvassak-hátralapozzak és kiderüljön a vége, mielőtt elérnék oda.

Azért, amikor az ismertetőt elolvastam és beterveztem ezt a regényt, kicsit másra számítottam, de így is szeretem Nesbot.