Kellett a befejezése után pár nap amíg a történet elkezdett dolgozni az agytekervényeim között és kezdett alakot ölteni a mondanivalója.

Elsőre hihetetlennek és meseszerűnek tűnt az egész, majdhogynem hülyeségnek, a végére viszont szépen kikristályosodtak az összefüggések.

Ami tulajdonképpen az egyetemes üzenete minden nagy gondolkodónak és konklúziója mindegyik igazi megvilágosodást átélő Mesternek. Mindannyian egyek vagyunk. A világ a gondolataink tükröződése, az életünk a döntéseink és vágyaink következménye. Egy helyről jöttünk és egy helyre térünk vissza, ittlétünk tapasztalás, élménygyűjtés, tanulás. Bármire képesek vagyunk, bármit megtehetünk, rajtunk áll, a mi választásunk.

Felelősség? Nehéz? Annak aki az út elején jár, annak mindenképpen. Akkor elfogadhatatlan és érthetetlen. Úgy gondolom a megértéséhez azért kellenek az író korábbi művei, ismerni a világlátását, nézeteit. A regény Richárd és Leslie további életeseményeit követi nyomon. Egy konferenciára menet szenvednek légi balesetet, ami, mint később realizálódik egyáltalán nem baleset. És ezek után lehetőségről lehetőségre szembesülnek létváltozataikkal, más döntéseik lehetséges változataival.

Nagyon érdekes és érdemes eltűnődni rajta. Továbbgondolni, filozofálgatni, emésztgetni.