Igen, nagy elvárásaim voltak. Kriszta első könyve meglepetésként ért és nagyon tetszett, ezért ezt is megvettem magamnak karácsonyra és mostanáig őrizgettem a fiókomban, hogy majd, majd elolvasom. Olyan izgalmas és jó volt a várakozás.

Ehhez képes már napközben megfogalmazódott a véleményem, de gondoltam az utolsó 57 oldalt azért csak elolvasom.

Viszont így sem lettem elégedettebbek.Mi ez?? Egy jódolgábannemtudjamitcsináljon, negyvenes nő kínlódásai? Vagy lemaradtam valamiről és én nem értettem?

Adott egy értelmiségi családból származó, egyetemet végzett pszichológus, aki két gyerekkel, rendezett anyagiakkal, normális férjjel, munkával a háta mögött kezdi elemezgetni az életét, az anyjához fűződő kapcsolatát és érez hirtelen vágyat, hogy megcsalja és elhagyja a férjét és új életet kezdjen?

Totálisan értetlenül olvastam a sorokat. Ekkora hibát, így, én sem lennék képes elkövetni, pedig vannak hatalmas törések az életemben, és még diplomám sincs. 

Az, hogy Helga szimpatikus-e valakinek vagy sem nem releváns. De, hogy nem hiteles... az az egész történetet, regényt alapjaiban kaszálta el. Azt mondom, ha nem pszichológus lenne a csaj, akkor oké... akkor megemésztem azt is, hogy tényleg megoldás helyett valaki egy idegen ágyába bújik az első akadálynál, megoldás helyett. De pszichológus végzettséggel, pszichológus legjobb barátnővel? Komolyan? Ez a magyar oktatás és értelmiség? Vagy rosszul közelítem meg a dolgokat?

Így már nem is tudom, hogy a többi tényezővel mi újság. Megnézem mások értékeléseit, hátha kapok támpontot és keresek egy dilidokit, aki válaszol a kérdéseimre...