Hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy nehéz Szepes Máriát olvasni. Legalábbis vannak igazán fantasztikus művei és még nem sokszor fogtam hozzá ilyenekhez. 

A mesés Gondwána elsőre egy romantikus kis regénynek tűnt, tekintve a címét, a könyv borítóját, sőt még a rövid tartalmát is.

Utána persze kiderült, hogy azért ez nem is olyan egyszerű és bőven vannak benne futurisztikus elemek, kifejezések, elméletek. Mint ahogy helyüket tökéletesen megálló, majdhogynem ijesztő megállapítások, konklúziók, előrevetítések is.

Hogyan lehet egy idő után megmenteni a Földet és az emberiséget, kik és hogyan élhetik túl a végső kataklizmát, van-e esély a túlélésre, a megértésre, az üdvözülésre. Van-e egyáltalán értelme a további létformáknak?

Hát kérem, sok kérdés, sok válasz, pedig maga a kis kötet vékonyka. Főleg úgy, hogy ami nekem hihetetlen meglepetés volt (és nem is annyira tett boldoggá), a könyvben helyet foglal még négy futurisztikus novella. Emiatt kicsit úgy is éreztem, hogy A mesés Gondwána valahogy befejezetlen.  Én még elviseltem volna egy pár oldalt a történethez.

De Szepes Mária így is úgy is Szepes Mária.