Nehéz elfogulatlanul írnom róla. Jobb lett volna Judittal való találkozásunk előtt olvasnom, mert így befolyásolt - erősen befolyásolt - több dolog.

Részt vettem egy tanfolyamon, amin jópár órát ő tartott nekünk, éppen az írásról. Tehát eleve ilyenkor úgy indul neki az ember, hogy felteszi azt a bizonyos lécet.

Viszont zavart, hogy a könyvével (és szemlesütve bevallom) és vele, valamint az írásaival korábban nem futottam össze. Sehol nem botlottam bele, nem ismertem, bevállalom.

Egy-két csoporttársam menet közben elkezdte olvasni a Rozéfröccs-öt és nem dobták el az agyukat. Én az Április úthoz jutottam hozzá és nagyon-nagyon sokáig ültem rajta. Addig, hogy közben még - bár megfogadtam már ezerszer, hogy NEM - kritikákat is olvastam róla, amik viszont ellentmondtak az ismerősök tapasztalatának... Hát így hogyan legyek okos?

Mindennek tetejében egy mély lelki válság zuhant rám abban az időben, amikor végül is leemeltem a polcról, úgyhogy hullámvasúton ültem az olvasása közben és őszintén meg nem tudom mondani, hogy mi befolyásolt a felsoroltak közül. Nem tudom tetszett-e vagy sem.

Extrát nem éreztem benne, viszont semmitmondónak sem jellemezném. Sem ellene, sem mellette kampányolni nem tudok. Magyar, csajos, olvasható.

A sztori a kilencvenes évek elején kezdődik, tehát van benne némi utalás az akkori időkre, van benne finom "korrajz", ahogy emlékezhet rá személyesen egy érintett. Főhősünk egy tizen-, majd harminc éves lány. Van benne dráma, barátság, szerelem, útkeresés. Vannak benne karakterek. És van benne hepi end.

Kell még valami a nyárra?