Pár nappal ezelőtt juttatta eszembe húgom egy angol iskolarendszert érintőlegesen bemutató cikkmegvitatásunk kapcsán, hogy anno Belgiumból hoztam több olyan babás angol újságot, amelyben több írás is bemutatta az Angliában nagyon is gyakori tiniterhességeket. Közben megvitattuk, hogy vajon hol lehet jobb iskolába járni és gyereknek lenni: Odaát vagy idehaza....?

Pár napra rá Nick Hornby könyve akadt a kezembe és igazából azért olvastam el, mert a főhőse egy 16 éves srác, gondoltam a fiam két év múlva ugyanitt tart, nem árt ha szerzek valamilyen ismeretet a korosztályi gondolkodásról.

A történet szerint Sam elvált szülők gyermeke, édesanyja egyedül neveli tízéves kora óta. Ráadásul a családjában eddig nem sikerült senkinek főiskolára mennie. Van akinek szándéka, van akinek lehetősége sem adódott. (Az anyukája mindössze tizenhat évvel idősebb nála, a következtetés egyértelmű...). Ő tehát megfogadja, hogy nem követ el semmilyen hibát és az első lesz a családja történetében aki többre viszi az őseinél. Megy is minden, mint a karikacsapás, amíg be nem csap a mennykő... 

A barátnője Alicia felkorbácsolja a vágyait és kíváncsiságát, majd egy véletlen hiba következtében állapotos marad. A baba megtartásához eltökélten ragaszkodik, Sam számára pedig vesszőfutás kezdődik az életéért. Elszökjön, megházasodjon, meneküljön vagy megadja magát a Sorsnak? Van egyáltalán választása? És Aliciának? Ők rontották el vagy a szüleik? Érdekes gondolatokat is felvet az író, amelyeket ő nem válaszol meg. Vagy legalábbis bennem nagyon sok minden felmerült, amit azért megkérdeztem volna bármelyiküktől. 

A címe egyébként (Slam) Sam gördeszkázás iránti szenvedélyére utal, a bálványa is egy híres deszkás ikon: Tony Hawk.

Hamar kiolvastam, nem került erőfeszítésembe, szeretem Nick Hornby stílusát, fanyar humorát, nem ez az első és biztos, hogy nem az utolsó regény, amit olvastam tőle.