Kíváncsi voltam mert félig-meddig részese vagyok ennek a generációnak. Nem annyira karrierista és nem annyira magányos, de ismerősek voltak hellyel-közzel a felvázolt problémák és nekem tetszettek az elemzések, esetbemutatások. Nem festett le rózsaszín, habos-babos képet a mai fiatalokról, a kommunikációról, a technikai vívmányokkal együtt járó elszigetelődésről. Próbálok nem arra gondolni, hogy "bezzeg az én gyerekkoromban..." , mert azért nem volt akkor sem kánaán, de vannak dolgok, amiket sajnálok, hogy a gyerekeim már nem úgy tapasztalnak meg. Ugyanakkor sok mindennek örülök, ami nekik természetes, nekem pedig sokáig elérhetetlennek tűnt.  Ám nehéz lavírozni az okos telefon, a laptop, a tévé tiltása és engedése közötti keskeny határmezsgyén ha egyik irányban sem akarok elbillenni. Főleg mivel korban ők például messzebb esnek egymástól és ugyebár: "amit szabad Jupiternek..."

A könyv négy témakört érint. Első körben a generációk közötti megértést/meg nem értést. A hirtelen változások következtében nyakunkba szakadt eltávolodást gondolkodásban, cselekvésben... a különbséget a technikai világ és a hagyományok között. Majd az ebből fakadó problémák, eltérések a második csoport. A metroszexuálisok, az étkezési zavarok, a függőségek, a felnőttségtől való félelem, a kényelmetlenné és terhessé váló felelősségvállalás elodázása. Innen már csak egy ugrás a munka a mai világban, a harmadik témakör. Az elvárások, az új multinacionális világ bemutatása, a terhek és a mai bizonytalanság a munkaerőpiacon. És végül zárásnak a legjobban körüljárt tárgykör, a párkapcsolatok. A változásokkal együtt járó egyensúly elbillenés, az intimitási határok eltolódása, az elvárásoknak való megfelelés, a korai csecsemőkorban hiányosan kialakult kötődések hatásai a felnőtt kapcsolatokra, a férfi és nő egymáshoz való egészséges illetve visszás viszonyulása.

Szóval szembe lehet nézni a problémákkal, a való élettel, a félelmeinkkel. Jó lenne megállítani a lejtőn a negatív változásokat, és ahogy Tari Annamári írja az utolsó mondatában: ..."érdemes figyelnünk egymásra."

Fogjuk egymás kezét, vigyázzunk a másikra, a környezetünkre, mert ez a legfontosabb.