Sikerült úgy kézbe vennem a könyvet, hogy előtte nem olvastam véleményeket, nem kattintottam még könyvismertető blogra sem, kikerültem a reklámokat, plakátokat (lévén kis vidéki városban éldegélek...), nem olvastam "kedves" fórumozók beszólásait. Annyit tudtam csak amennyi az erős szűrőimen keresztül mégiscsak beszivárgott hozzám. Hogy Kriszta édesanyja fiatalon halt meg, rákban, hogy mennyire hiányzik neki és el tudtam képzelni milyen rossz lehet neki anya nélkül. Tudtam, de csak szűkszavú nyilatkozataiból, hogy anyukája nem volt egy szokványos, egyszerű asszony és derengett, hogy a nagynénje híres színésznő. Nos, azóta kissé kristályosodtak a dolgok, jobban megértettem bizonyos mozgatórugóit és életének történéseit. (Még ha Izing Klára veszett volna el bennem, a karmikus vonalat is érdemesnek találnám boncolgatni).

Nem is tudom mi vitt rá arra egyébként, hogy elolvassam mert nem terveztem. Szerencsém volt, hogy a könyvtárban megvolt, előjegyeztem és pont időben írtak rám, hogy vihetem a könyvet. A borítója nem tetszett, de az első két mondat után már éreztem, hogy ez nekem be fog jönni. És megszerettem a regényt! A stílusát, a történetét, az egész egységét, a világát. Omega és Illés, Fonográf, Máté Péter számokat hallgattam a munkában és néha otthon is amíg olvastam. Nosztalgiáztam közben mert a mi gyerekkorunk még majdnem egy kaptafa volt, nem változott akkoriban olyan gyorsan a világ, az én szüleim is ezeket a zenéket hallgatták/hallgathatták.

Amúgy is kedvelem azt a világot ilyen formában. Kicsit romantikus visszatekintés... de néha jó ez! Megfogott most ez az olvasmány. A végén kétszer fakadtam sírva,  egyszer mikor egyedül maradt Bora a gyerekekkel... ez nyilván bennem is megkarcolt még be nem gyógyult sebeket, a másodszor... az utolsó pár oldalt potyogó könnyekkel olvastam el. A hét éves lányom ott aludt mellettem az ágyban és azt hittem a szívem szakad meg ahogy belegondoltam mi lenne ugyanebben a helyzetben vele. És a másik szobában alvó bátyjával.

A történetet nem boncolgatom, egyrészt sokan és sokat írtak róla bizonyára, másrészt hátha még valakinek sikerül nem lelőnöm a "poént". Én előítéletek nélkül ajánlom annak, aki szereti a kissé romantikus, múltidéző, tanulságos írásokat. Örülök, hogy elolvastam.