Elkövettem azt a hibát, hogy beleolvastam a könyv véleményezésébe a moly.hu-n, amikor utólag A bankár-ról keresgettem véleményeket. És, hát bizony, nem dobott fel, amikkel szembesültem. Még annak tükrében sem, hogy nem voltak elvárásaim a Szerdán habcsók után.

Tény, hogy lazításnak, levezetésnek vettem a könyvet. Úgy is olvastam, a Frei könyv, az ünnepek, a munkahelyi stressz kiheverése után. Mégis... az egyetlen vigaszom az volt, hogy ilyet, bármikor tudnék én is írni, csak lenne már egy csöppnyi időm...!!!! (alig várom, hogy a gyerekek még egy icipicit önállósodjanak, hogy egy icipicit változzon a hitelkonstrukcióm és élhessek nagyobb százalékban a kedvteléseimnek, mint a munkámnak...)

Több mondatszerkesztési hiba, szóismétlés szemet szúrt (pedig csak érintőlegesen ismerkedtem kábé egy hónapja a lektorálással). Nem volt "jé, erre nem is gondoltam" élményem. ... Úgy gondolom ilyen történetet pikkpakk lehet írni, a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy ezt egy kiadó ki is adja.. (hmhmhm)

A sztori dióhéjban. Petra megörökli apja kis hegyvidéki falusi éttermét, amit hosszas vívódás után szárnyai alá vesz, kilép fővárosi, multikulti életéből és a boldogság nyomába ered a Bükkben. Ételreceptek, romantika, kissé vázlatos történetvezetés.

Jöhet  a következő olvasmányom + a szokásos melós hétköznapok.