Kikapcsolódásra volt szükségem a gyerekek iskolakezdése, a munkahelyi hajtás és a tanfolyamom elvégzése után. És kábé ennyi a mentségem. Hiába szeretnék rajongó lenni… csak sóhajtozom olvasás közben. Nem mondom, hogy sajnáltam rá az időt, mert mégiscsak olvasás és olvasni jó! De…

A könyv egyébként az elköteleződni képtelen, felelősségtől félő, nőket, kalandokat hajszoló férfiról szól. Mellette pedig felbukkan a nő. Aki szintén problémákkal küszködik. Magát mindig alárendelő, mások érdekeit szem előtt tartó, saját vágyait feladó attitűddel. Őket sodorja egymás felé az élet, a véletlen vagy éppen a tudatos akarat…?

Közben pedig témának, dilemmának felbukkan a halál utáni élet. A lehetőség, hogy gyenge főhősünk kilábaljon baklövéseiből, esélyt kapjon egy másfajta életre.

A kezdeti bő lére eresztett leírás, cselekményfűzés után a vége nekem hirtelen és összecsapott lett, regényhez nem egészen méltóan sok nyitva hagyott történetszállal. Bár ezt tipikusan Vass Virág-stílus, ettől azért nem lesz emészthetőbb. Lazázni viszont nem hagy kívánnivalót maga után, azt hiszem…