Mivel Virág legutolsó könyve nagyon tetszett (Ringass Amadeus), izgatottan fogtam hozzá a nyaraláson ehhez a regényhez, azzal a jóleső érzéssel, hogy  milyen nagyszerű olvasmány vár rám.

Aztán csalódottan gyűrtem magamba az oldalakat, főleg azért mert a déli pihenő alatt más olvasmányom nem volt kéznél és miután kialudtam magam és a kis család még bóbiskolt nem volt mivel mással elütnöm az időt.

Az első húsz oldal egyáltalán nem tetszett, de gondoltam majd belejövök. Nem igazán sikerült. Valahogy nem nyerte meg a tetszésemet egyik szereplő sem. Nem tudtam azonosulni sem a nagyravágyó balerinával, aki a férfiakban csupán a pénzt látja, sem a lázadó és mégis küszködő, helyét nem találó indiai újságírónővel (pedig őt nagyon szerettem volna a szívembe zárni, de valahogy nem tudtam közel kerülni hozzá), sem a főszereplő Lilivel, pedig őt szerettem volna megkedvelni mivel a hely ahonnan származott egy ideje igen-igen belopta magát a szívembe. De valahogy nem találtam az utat hozzájuk.

Holott imádom a balettet, érdekelnek más kultúrák. De itt nem tudtam meg semmi többet a művészetről, mint, amit már összeszedtem az elmúlt évben (különösen a Fekete Hattyú című Kiera Knightley film volt emlékezetes), igaz gyarapodtam némi információmorzsával a mai Moszkváról és az oroszokról, legalább ez szórakoztatott.

A következő Vass Virág regénnyel óvatosabb leszek és azt hiszem megvárom amíg húgom ingyen hozzájut!