Huh...

Hát.... Orsolyát amúgy nem csípem. Nem szoktam olvasni a cikkeit, nem jön be a stílusa, az úgynevezett életművészete, de kiváncsi voltam egy regényére is, így hát hazahoztam a könyvtárból és egész gyorsan, két nap alatt végeztem vele.

Prózaian leírva a könyv egy harmincéves szingli lányról szól, aki korán elvesztette az édesapját, az édesanyjával élt szoros egymásrautaltságban. Nem volt renitens kamasz, nem történtek vele olyan dolgok amik mással nem eshettek meg középiskolában, talán attól eltekintve, hogy Lia az osztályfőnöknőjét tekintette etalonnak. Ő volt a vonzása tárgya, a vágyai szereplője. Mind a romantikus, mind a fizikai vágyait tekintve. És ezt a furcsa vonzalmat ebben az igen érzékeny, identitáskereső korban a tanárnő aláhúzta és támogatta. Finoman, de tulajdonképpen félreérthetetlenül. Legalábbis felnőttek számára félreérthetetlenül.

Később Lia a főnöknőjével kerül ugyanilyen kapcsolatban, ami ráadásul ugyanúgy nem egy harmónikus, nyugodt kapcsolat, hanem hullámzó, agresszív, kiszolgáltatott, hol felemelő, hol megalázó. A két történet váltakozva követi egymást, lépésről - lépésre tárul fel előttünk a lány útkeresése majd a kérdés, sikerül-e kitörnie, tisztába jönnie magával, kiállni az érdekei és saját lelki békéje érdekében.

Maga a történet érdekes volt. Nem volt gondom semmivel, a stílussal sem, alapból tetszett az írás... csak kicsit sokkolt a szexnek és erotikának ekkora mennyisége engem egyik pillanatról a másikra ;)