Agnes ​Grey elszegényedett papcsalád széltől is óvott kisebbik gyermeke, aki, hogy segítsen családján és egyben bizonyítsa nekik, hogy ő is képes valamire, úgy dönt, munkát keres. Abban a korban a tanítás egyike volt a kor kevés olyan foglalkozásának, amit jó családból való értelmiségi nő elvállalhatott. Két családnál dolgozik, előbb Bloomfieldéknél, majd Murrayéknél. Bloomfieldék tíz év alatti gyermekei elkényeztetettek és neveletlenek, hibáikért a szülők Agnest okolják anélkül, hogy engedélyt adnának a nevelőnőnek, hogy megfelelően fegyelmezze őket.

Miután innen távozik és új állást talál, a Murray család két kamaszkorú leányának nevelését bízzák rá. Velük se túl sokkal könnyebb a dolga; a felszínes Rosalie-t csak a bálok, ruhák és kacérkodás, valamint a minél gazdagabb és előkelőbb férfiak meghódítása érdekli, Matildát pedig hidegen hagyja a hölgyektől elvárt viselkedés, és legszívesebben a lovakkal és kutyákkal tölti idejét. A gazdagok sekélyessége és nemtörődömsége taszítja Agnest, de itt-tartózkodása örömet is hoz: megismerkedik az új segédlelkésszel, Edward Westonnal, akihez vonzódni kezd, bár nem tudja, a férfi viszonozza-e érzéseit.

Rosalie-nak sikerül elérnie az áhított fényes házasságot, és lady lesz belőle. Agnes édesapja halála után hazaköltözik édesanyjához. Nővére, Mary időközben férjhez ment. Agnes és édesanyja iskolát nyitnak egy tengerparti fürdőhelyen. Később, mikor Rosalie meghívja magához, Agnes látja, a házasság mennyire boldogtalanná tette Rosalie-t, aki azonban még ebből sem tanul és képtelen belátni a hibáit.

Mikor visszatér tengerparti városába, Agnes séta közben találkozik Weston úrral, akiről kiderül, hogy egy közeli falu lelkésze lett. Most, hogy komolyabb jövedelme van, már be meri vallani, hogy Agnest szeretné feleségéül. Összeházasodnak és három gyrmekük születik.

Egy kis lazításnak, a krimik után, fogtam egy klasszikust, ami nem tévedhet. Nem olvastam el a fenti leírást, mert akkor minden poén rögtön lelövésre került volna... ugyanis ebben a rövidke regényben a cselekménynél jóval nagyobb hangsúlyt kapnak  a vallási-erkölcsi-filozófiai témák boncolgatásai. Van benne persze veszteség, fájdalom, küzdelem, de a vége happyend. És annyira szomorú arra gondolni,hogy ez nem adatott meg a Brontë nővéreknek, pedig Agnes Grey sorsa az ő sorsuk is lehetett volna. Micsoda furcsa fintor, vagy a Sors keze, hogy pont nekik nem sikerült a révbe érés.

Akinek van türelme a több oldalas eszmefuttatásokhoz, nevelési anomáliákhoz, múlt századi romantikához, az bátran vegye a kezébe, mint a Brontë rajongók is, persze!