"1990 ​​nyarán Chris McCandless dicsérettel diplomázott az Emory Egyetemen, majd eltűnt szem elől. Bankbetétjét jótékony célra adományozta, nevet változtatott, és legtöbb személyes tárgyát hátrahagyva új életet kezdett. Stoppal bejárta Észak-Amerikát, embert próbáló, kivételes élményeket keresett. Majd kedvenc könyveivel, egy puskával és egy zsák rizzsel fölszerelkezve elindult északra, az alaszkai vadonba, hogy megkíséreljen csak magára támaszkodva élni. Néhány hónap múlva jávorszarvasvadászok bukkantak rá a tetemére.

Mi vezérelte ezt a fiút? Romlatlan idealizmus, csillapíthatatlan kalandvágy vagy önpusztító szándék? Felelőtlen volt vagy előre nem látott körülményeknek esett áldozatul? Jon Krakauer az oknyomozó riporter alaposságával vázolja fel a tragikus végkimenetelig vezető utat, miközben személyes tapasztalatait is a történetbe szőve megpróbálja megérteni és megértetni az olvasóval hőse gondolatvilágát, tettének mozgatórugóit."

Évekkel ezelőtt hallottam Chris McCandless sztoriját és érdekelt a regény, a háttér, minden amit meg lehet belőle-róla tudni.

Nem egy szívderítő, happy enddel végződő történet. Nincsennek megbízható válaszok. Vannak feltevések, vannak tények, van kaland és egy olyan fajta világszemlélet, olyan fajta vágyakozás, amit a mindennapi ember nem feltétlenül enged meg magának. Elgondolkodtató és semmiképpen sem elítélendő. El kell fogadnunk azt, hogy annyi félék vagyunk, amennyi csak lehetünk. Mindenkinek mást jelent a boldogság, az önmegvalósítás, a túléléshez való célok, világnézet megtalálása. Nem hiszem, hogy előrébb leszünk, ha elítéljük, bíráljuk egymást. Bízom benne, ahogy Jon Krakauer is írta a végén,hogy Chris megtalálta a lelki békéjét és úgy halt meg, hogy nem bánta meg a tetteit.