Ha egy rendőrtisztet holtan találnak egy régi, megoldatlan gyilkossági ügy helyszínén, az aligha lehet a véletlen műve. S mivel ez az eset többször is megismétlődik, bizonyossá válik, hogy egy rendőrökre vadászó gyilkos járja Oslo utcáit. Az elkövetés módja minden alkalommal brutális. A média reakciója hisztérikus, a rendőrség pedig tehetetlenül nézi, ahogy egymás után veszíti el legjobb embereit. Mindeközben az egyik városi kórházban egy súlyosan sebesült, kómában fekvő embert igyekeznek életben tartani. Kórtermét rendőrök őrzik, s kiléte szigorú titok…

Újra krimi, újra Nesbo.

Ráadásul úgy, hogy nem is tudtam, megint csak utólag, hogy ez már sokadik része a Harry Hole-os történeteknek. Már a krimiket is csak folytatásokban írják... (vagy esetleg úgy is írták, de nemigen olvastam bűnügyi sztorikat az elmúlt kábé fél évvel ezelőttig)

Viszont így is érdekes volt, bár az elején volt, hogy annyira brutálisnak és szörnyűségesnek hatott, hogy úgy voltam vele: abbahagyom. Sok volt az erőszak, a vér, a gyilkosság, a borzadály. Aztán persze már nehéz lett volna abbahagyni úgy, hogy csak a kérdések maradnak.

Volt olyan ami nem tetszett, ami erőltetettnek tűnt és ami tudom, hogy csak az izgalom és a csavar miatt kellett, de akárhogy is, emelem a kalapom Nesbo  és mindazok előtt, akik kitalálják, összekuszálják, majd kifésülik a szálakat egy-egy ilyen történetben. 

Szeretem a skandináv krimiket (is) és az északi irodalmat is.