Elsa majdnem nyolcéves, és „különleges". Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Másként a szomszéd, akit nagymama mintegy véletlenül eltalál egy paintballfegyverrel, máshogy a saját lánya, aki (többek között) dohányzási szokásai miatt neheztel rá, és megint másképp az ingyenújság terjesztője, aki nem ért a szép szóból, hogy nagymama nem kér reklámot. Olykor Elsa is őrültnek tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol Elsa mássága ünnepelt erény, és ahol lovagként bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan minden eddiginél nagyobb szüksége lesz. Nagymama ugyanis meghal, és leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyeken felbukkanó üzeneteket Elsának kell eljuttatnia a címzettekhez - jobbára házbéli szomszédaikhoz -, akikről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét felbolygatják.

Szeretem a svéd irodalmat. 

Ezt a könyvet imádtam.

Nem lehetett nem szeretni. Mikor egyszerre nevetsz és sírsz egy könyvön. Mikor felemel és elgondolkodtat. Lassan olvastam, mert szerintem nem is lehet gyorsan. A végén direkt naponta csak egy fejezetet, hogy minél később fejezzem be. Minden a helyén van benne, bámulatosan kapcsolódnak egybe a történetek, én elvarázsolódtam. Fejet hajtok olyan emberek előtt, akik így és ilyet tudnak írni. A stílus, a történet, a mondanivaló, a szereplők. Nem találok benne semmi hibát. Kedvenc lett.