Amennyire emlékszem már Anna Gavalda első általam olvasott regényéért sem voltam oda száz százalékig, ez a könyv is vegyes érzéseket okozott.

A könyv két novellából vagy inkább kisregényből áll. Az első jobban tetszett, bár a második kezdete és befejezése ütősebbre sikeredett szerintem. Alapvetően mindkettőben meglehetősen defektes személyek szerepelnek és nem feltétlenül csak a főszereplők.

Az elsőben Mathilde, aki elhagy egy tetemes és ezzel az egész élete fenekestül felfordul.A másodikban Yann egy véletlen folyamán ráébred, hogy az élete megfeneklett és váratlan lépésre szánja el magát. 

Tömören ennyi. A lényege a stílusában, az egymásba kapcsolódó mondataiban van. A szavaiban.