Akkor inkább az Ülök a matracon…

Egyszerűen ebben a történetben én nem találtam meg az A-ból B-be jutás és jellemfejlődés kritériumát. Amit Judit oktatott nekünk. A főszereplő öt csaj vagy négy (mikor mennyi) éveken keresztül ugyanazt csinálta. Egyik pasitól a másikig itta magát.

Én tegnap este egy pohár borhoz sem éreztem már kedvet mikor befejeztem a könyvet, annyira tele voltam az olvasott alkoholmennyiséggel.

Szomorú, ha ez a megjelenített valóság. Nyilván van benne jó nagy százalék igaz élet, hisz ez köszön vissza Berki Judit regényében is. A szinglik isznak. És ágyról ágyra járnak. És úgy keresik az igazit, hogy megsértődnek, ha az felbukkan és nem folytatódhat ott az életük, ahol tartott.  Sztereotípia?

Frida öt év alatt annyira jut, hogy ki meri mondani egy már semmi nem számít szituációban, ellenkező nemű barátjának/ismerősének, hogy szerelmes belé.

Hát, nem tudom. Nincs ideális élet.

De azért a nap süt.

Viszont boldogság volt befejezni a könyvet!