Hát...ööö... izé... az úgy volt, hogy miután megfogadtam, hogy nem olvasok több Fejős Évát mert nem tetszik és nem építi az agysejtjeim mégis máshogy alakult.

Először is egy írásom alapján azt az észrevételt kaptam, hogy mindenképpen próbálkozzam regénnyel - novellákat akartam, mert az jobban belátható és koordinálható -, mert olvasmányos a stílusom, fordulatos és érdekes, olyan fejősévás.,..Magamba zuhantam, aztán sóhajtottam és megnyugtattam magam, hogy azért biztos nem lenne teljesen olyan, ha sikerülne be is fejeznem egy történetet.

Ezen túltéve magamat igyekeztem a nyaralásra koncentrálni mert erősen küszöbön állt a nagy utazás. Szombaton reggel indultunk és pénteken délután még elszaladtam a könyvtárba, hogy adjanak nekem vmi strandra való, könnyed, de ne túl csöpögős, ne nagyon romantikus regényt. Egyik könyvet a másik után toltam vissza a kedves könyvtároshölgy elé mert már a borítójától visszarettentem. Aztán az írója neve riasztott meg, vagy a regény címétől rázott ki a hideg.

Végül tartózkodóan és kissé tanácstalanul tolták elém a Nápolyi vakációt. Szkeptikusan olvastam a tartalmát, amit már a neten átfutottam, ami miatt  viszont lecsaptam a könyvre: Nápoly, Capri, Positano, Amalfi! Ezen a részen nyaraltunk 7 napig. 

Tökéletes aláfestése volt az egyszerre olvasott és megtapasztalt olaszországi fíling. Főleg, hogy a könyv felét sikerült letudnom az odafelé vezető úton. Így szinte repült az idő.

Maga a regény? Hát, engem az Olaszországban játszódó szál fogott meg a legjobban. 

Egyébként van benne krimi, romantika, csavar. Szerintem sok ismétlés és némi fogalmazási hiba is. De eltekintettem mindettől.

Éljen Olaszország!! Imádlak Italy, remélem még jó néhányszor sikerül vissza-visszatérnem!