Tóth Krisztina újabb novelláskötete akadt a kezembe, nem véletlenül. Nagyon szeretem, nagyon el tudok merülni benne. Volt olyan most is, hogy csak egyet-egyet olvastam el mert emésztgetnem kellett, de volt, hogy négyet be tudtam "falni" egymás után. A történetek különálló "mesék", igazi, klasszikus novellák, de vannak benne át-áttekintő epizódok egyik elbeszélésből a másikba. Nem rózsaszín cukormázas sztorik. Nem könnyen csúszik le az ember torkán, de aki ismeri az írónőt, kedveli a stílusát, az nem fog csalódni.