Nagyon szerettem!

Minden sorát, fordulatát, történetét, stílusát. (Köszönet az élvezetes fordításért...)

Nagyon mai, nagyon elgondolkodtató, nagyon tükörszerű.

Aktuális problémákkal, mondanivalóval, viccesen és fájón, szomorúan és mosolyogtatóan.

Szívembe zártam az írónőt, és megszerettem a történet szereplőit. A könyv végére ráadásul megértettem és elfogadtam mindkettőjük nézőpontját. (Kiváncsi vagyok nagyon a folytatásra...)

Adva van ugyanis egy értelmiségi nő és egy gazda ember. Minden nyűgükkel, minden valós problémájukkal, életükkel. Vonzódnak egymáshoz, rettenetesen. De... egyikük sem akarja feladni a saját életét. Viszont mindketten családra és gyerekre vágynak.

Van lehetőség számukra? Lemond Desiree a karrierjéről, az identitásáról, a kényelméről, felépített életéről?

Feladja Benny a családja nemzedékek óta követett útját, felszámolja a farmját, beköltözik a városba?

A józan eszük vagy az érzelmeik győzedelmeskednek?

Annyira ismerős volt a helyzetük. Egy - egy szituációt, jelenetet egyenesen az én életemből is mellé tudtam volna tenni a történetükhöz. Mennyi a kompromisszum, kell-e kompromisszum... van átjárás egyik világból a másikba? Megtalálható - e az út a mezőgazdságból, az állattenyésztésből a színház, könyvek, a kiszámíthatóság világába?

A társadalmi helyzetük, a kultúrális különbségeik, eltérő érdeklőséi körük mind-mind konfliktusforrás, amit át lehet ugyan hidalni, de ahhoz valakinek, valahol fel kell adnia a terveit és módosítani kell az álmait.

Ez a könyv valahol maga az élet (is).