"Két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai.
A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok – nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el.
Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész."

Biztos, hogy a könyv nagyon jó értékeléseket és kritikákat kap, fog kapni, mert nagyon szépen van megírva. Szeretem olvasni Grecsó Krisztián történeteit. Élvezem a stílusát, a mondatokat, a hangulatot. De most nem állt össze a történet. Túl sok volt nekem a név, az adat, túl kevés volt az infó, és túl sok az idő amikor újra vissza kellett volna emlékeznem, hogy összeálljon a kerek egész. Kevertem a neveket, helyszíneket. De a többi, mind ott volt. Úgyhogy ez nyilván csak az én hiányosságom. De  - mivel könyvtári - vissza kellett vinnem, nem volt időm, hogy esetleg újra elolvassam. És most nem is lett volna kedvem újra időt szánni rá. Majd talán máskor. Mert ettől eltekintve úgy érzem, minden a helyén volt benne. De ha regény, legyen regény, ha pedig novella, akkor legyen az.

Most el is olvastam közben az értékeléseket és tényleg úgy írják, hogy ez eddig Grecsó legjobb könyve. És örömmel tapasztaltam, hogy nem csak én vesztem el a kirakóban!!

https://moly.hu/merites-rovatok/kortars-magyar-irodalom-58