Reykjavík egyik legjobb nevű szállodájának alagsorában összeszurkált holttestre bukkannak. Az áldozat ugyan a szállodában dolgozott, ám úgy tűnik, senki nem ismeri. Legalábbis annyira nem, hogy oka lett volna meggyilkolni… Erlendur felügyelőnek az az ötlete támad, hogy a nyomozás idejére beköltözik a szállodába. Mialatt fokozatosan felderíti a meggyilkolt férfi elképesztő múltját és segít igazságot szolgáltatni egy brutálisan bántalmazott kisfiú édesapjának, bepillantást nyer a hotelszakma kulisszái mögé is, ahol bizony akad rejtegetnivaló. Mindeközben pedig azon igyekszik, hogy rendbe tegye saját életét, és lányával való kapcsolatát…

Szépen lassan lett Indriðason az egyik kedvenc skandináv krimiíróm. Erlendur és csapat, sőt az egész izlandi élet, hangulat, világ teljesen lenyűgöz. Nem igazán tudom megfogalmazni, most hirtelen mi az, ami ennyire fogva tart és nem ereszt, de az biztos, hogy elvarázsol a történetszövése. Ebben a könyvben rengetegszer felnevettem, mosolyogtam a szereplők beszólásain, meglátásain, viccelődésein. Bírom ezt a stílust, szeretem Erlendur morcosságát, bizonytalanságát, sebezhetőségét, Sigurdur Oli pökhendiségét, Elínbor visszafogottságát, bizonytalanságát. Nem mondhatni, hogy hűbelebalázs módjára, kapkodva nyomoznak, de, mint most is kiderült, lassú víz is moshat partot. A végére csak fény derült az indítékra és az elkövetőre. Miközben olyan sorsok és történetek bontakoznak ki, hogy belesajdul az ember szíve. (Bár nem volt annyira megrázó számomra, mint a Kihantolt bűnök) 

Úgyhogy továbbra is szorgos olvasója és visszafogott rajongójak vagyok Arnaldurnak. Mert szerencsére még van egy-két regénye, amit nem olvastam!